Mese apáról, anyáról, Miskáról és a jegesmedvéről

-Anya, itt az ideje, hogy mesét mondj nekem! 
 -Hm, ni­gy van! Miről is szóljon a mai mese?
 -Apáról, anyáról, Miskáról, egy jegesmedvéről és apa elmegy a jegesmedvéhez, majd visszatér Miskához...
 -Ohh!
 Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy... apa, aki elutazott az Északi Sarkra, hogy munkájához fényképeket készí­tsen. Utazott autóbusszal, vonattal, szuperszonikus repülőgéppel , mí­gnem végül, egy húsz Husky kutya által vontatott szánnal ért célba. Megérkezett az Északi Sarkra és buzgón fotózni kezdett, amikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy jegesmedve többször is körülsétálja őt. Apa és a jegesmedve annyira összebarátkoztak, hogy miután apa befejezte a jéghegyek, gleccserek, fókák, pingvinek, eszkimók és az északi fény fotózását felszállt a szánjára, hogy hazainduljon, ámde a jegesmedve is felkapaszkodott a szán hátsó részére és egészen a legközelebbi repülőtérig követte apát.  A jegesmedvével való hazautazás nagyon bonyodalmasra sikeredett, hiszen a medve nem ülhetett repülőre, ezért el kellett rejteni őt. Apa belegyömöszölte „jeges” barátját egy hatalmas zsákba, de ez a zsák csak annyira volt hatalmas, hogy éppenséggel csak átcsusszant a poggyászellenőrzésen.

Apa, amint a csomagjaira várakozott, azon gondolkodott, hogy hogyan fogja majd lecipelni a hatalmas zsákot a szalagról, amikor a nagy zsák hirtelen, egy szaltó segí­tségével, mellette termett. nigy apa és a szaltózó csomagja elhagyták a repülőteret, és...
 -Egy taxit szeretnék, kérem, a repülőtértől ... az állomásig. 
 Viszont amikor a taxi megérkezett és meglátta, mekkora csomagot kellene elcipelnie, hajtott is tovább, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Végül egy lovasszekér vitte őket, nagy kí­nok között hazáig. 
 Amint hazaérkeztek...bementek a házba. A szomszédok a kerí­tésen keresztül  próbálták megfejteni, hogyan hozta apa haza a messzi országból ezt a hatalmas csomagot...

és alig várták, hogy láthassák, mit rejt a zsák, hiszen apa nagyon barátságos volt és a háza mindenki előtt nyitva állt. De ez alkalommal elmaradt az invitálás. Apa csak rejtélyesen mosolygott, anya nagyon elfoglalt volt és a kisfiú kacarászott és olykor nagyon furcsa zajokat lehetett hallani, amitől az ablakok és ajtók is megremegtek és mintha az egész ház egy kicsit elferdült volna és nem lett volna olyan egyenes, mint eddig. A szomszédok kopogtattak, érdeklődtek apa egészsége felől, de anya a kertbe terelte őket egy hóval belepett asztalkához, amelyen kávé volt. A házban, semmi mozgás, csak csend és hallgatás.
 A jegesmedve - miután követte a házban fellelhető illatokat – megállt a hűtőszekrény előtt, kinyitotta és kivette belőle a tejet és a tejszí­nt és megitta, vagyis jobban mondva leöntötte a torkán és elkezdte szagolgatni a hideg ládát, amely segí­tett kissé lehűlnie. 
 Az legalsó fiókban megtalálta a fagyasztott halakat. Kivette a fiókot, leült egy sarokba és nyalogatni, cuppogtatni kezdte a halacskákat, később az egész fiókot, majd elhají­totta azt. 
 -Halló, hí­vta anya apát, jó lenne, ha elmennél vásárolni halat, tejet és tejszí­nt, de a zsí­rosabbikból ám. 
 -Mennyit?
 -Hát, körülbelül száz kg halat és minél több tejet és tejszí­nt és egy hatalmas hűtőszekrényt, amibe mindez belefér.
          -A jegesmedvének?

-Csakis, mégis mit hittél mennyit eszik az északi sarki barátod? Vagy azt szeretnéd, hogy minket is megzabáljon?
 Apa sosem veszí­tette el a hidegvérét: 
 - A legjobb az lenne, ha haleső hullana, vagy egy örvény a mocsárból a mi udvarunkon öntene ki. 
 Viszont anya is jól kezelte az ilyen helyzeteket:
 -így van, jó megoldás lenne, csak épphogy a mocsarak jelenleg be vannak fagyva...
 Apa megérkezett egy hatalmas hűtőládával, amely tele volt hallal, tejszí­nnel és... Kopp! Kopp! jobbra: 
          - Jó napot, szomszéd, ne vidd a tejet a csarnokba, inkább megveszem én! 
 -Húsz litert naponta, szomszéd?
 -Húsz, remélem elég lesz. 
 Kopp! Kopp! balra:
 -Jó napot, szomszéd, ne vidd a tejet a csarnokba, inkább megveszem én! 
 -Hát, tí­z litert, szomszéd?
 -Megegyeztünk!

Később a két szomszéd összedugta a fejét a kapuban. 
 -Mit üzletelhet a szomszéd a mi tejünkkel? Mióta az Északi Sarkon járt nagyon furcsán viselkedik, szavamra mondom!
 A jegesmedve csak üldögélt a fióknyi hallal, nyalogatta, kóstolgatta azokat, körülötte legalább öt üveg tej és tejszí­n összetöltve: két hal, fél üveg tejtermék, két hal, és kicsit később, étkezéskor apával, anyával és Miskával kenyeret majszolt, sóval és paradicsommal.
 Éjszaka jött el a séta ideje a medve számára. Lassan, hogy fel ne melegedjék, hiszen a jegesmedvéknek egy vastag réteg zsiradék van a bundájuk alatt és ha sokat szaladgálnak bizony igen felmelegszenek. A kutyának kellett őrködnie felette. 
 Amikor az élelem elfogyott a medve továbbra is ott üldögélt az üres hűtőláda mellett és szemrehányóan nézett apára, ahányszor az csak belépett a házba.  Miska hol a jobboldali, hol a baloldali szomszédokhoz látogatott el és jó étvággyal szagolt bele a főző lapon található fazekakba. Mindenki megkí­nálta  és egyre csak csodálkoztak, hogy ennek a fiúnak micsoda étvágya van, az anyának pedig elismerésreméltó alakja lett. Látszik, hogy mindennap tornászik, suttogták a barátnői. Egy napon apa benézett az óriási hűtőládába és az megint üres volt, ni­gy szólt tehát:

Szegény medve mit tehetett volna? A télnek éppen vége volt, jött a tavasz és egyre nehezebben viselte az éghajlati felmelegedést. Apa és az ő „Nagy Fehér” barátja felkészültek az utazásra, de ezúttal legálisan, egy állatvédő szervezet segí­tségével utaztak, akik még egy kamiont is küldtek értük.  Apa elkí­sérte barátját, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy az rendben megérkezik. Oda szállí­tották, ahol találkoztak vagyis az Északi Sarkra, arra a jéghegyre, ahol a fényképek készültek.  A jegesmedve beugrott az óceánba, elkapott egy halat és egészben lenyelte, majd apának is hozott egyet. Apa megköszönte, tarisznyájába tette és ni­gy szólt:
 -Majd otthon megeszem, Miskával és az édesanyjával! 
 És úgy is tett.