Egy nap, melynél szebbre nem is vágyhatunk:
Hófehér lapra egy részletes,
jól átgondolt tervet rajzolunk
egy olyan meséhez, mely szépen, helyesen, 
az í­rásjelekről beszél értelmesen.
Hallgatja majd:
a gólya,
s egy baba
és az ajtón már kopogni is tudó 
kiskacsa.

Nos, mondhatjuk!
Némán, vagy fennhangon,
de nagy betűvel kezdjük, mindenáron!
Nevezzük el az őszt, Åszkirálynak,
vagy tán Åszmadárnak?

A mondat végére pont helyett,
egy almát gurí­tsunk. 
Szépet, kereket

És nem tudhatjátok, 
hogy majd mire leltek,
mit fogtok találni 
felkiáltójelnek
Szőlőt is tehettek,
csak jó édes legyen…

Szavak közé vessző
vajon miből legyen? 
Nahát!
Egy rozsdaszí­n levélke
ajánlja magát.

S hogyha az őszt kirakatba tesszük,
és a kiállí­tás miatt kell
még egy felkiáltójel?
Az okos megoldás mi lenne?
Egy sárgarépa
Az éppen jó volna

Ezután pedig... í­m, hogy száll,
sorban sok vándormadár!
Messze bár a horizont,
legyenek ők hármas pont!

(Elfogytak az ötletek? 
Hadd legyen egy kis szünet)