Tus

Nicsak, négy cserebogár 
Fenyveserdők fölött száll.
Csápjaik - kis legyezőcskék,
Åk meg - helikopterecskék.

Visznek sok tömött táskát,
Benne szí­nesceruzát,
Röptüket most megszakí­tják,
S meglepik a tölgy zöld lombját.

Levélről, mely friss és ép,
Harmatcseppet isznak, nézd,
Aztán a tölgyágról szépen,
Makkot gyűjtenek, ők négyen.

A cseremakk éppen jó,
Tusfestéknek tároló,
Száraz kupacskájában meg
Ví­zfestéket kevergetnek. 

Karéjozott zöld levél
Nini rászáll, földet ér,
Hátitázskját is cipelve,
Szarvasbogár, szarva görbe.

A hátizsák zöld foltos, 
Arca, tora, potroha
Tintapacás minden máris
Eltörött a kalamáris!

 
- Én vagyok a nagy vadász  
Cserebogár, jól, vigyázz!
Még a tölgyet is kidöntöm
Ceruzát adj, rontombontom!

Kinyitották a táskát,
S adtak neki ceruzát,
Sötétzöldet, méz-sárgát is,
Izzó parázs-vöröset is!

Szarvasbogár köszönte, 
Szarvával meghegyezte.
Fából készült tolltartóba
Mindet  belehelyezte.

Pont két makkocskányi szép,
Égőpiros tusfesték,
A négy cserebogár máris
Töltötte a kalamárist. 

- Én vagyok a nagy vadász  
Cserebogár, jól, vigyázz!
Nem tudom, hogy hét meg három,
Mennyit ad ki, rontombontom!

-Nem tudunk összeadni!
-Csak pálcákat számolni!
-Füzetünkbe s pulpitusra
Rajzolgatunk összevissza. 

-Mókus fenn az ágasfán,
Ugrabugrál föl s alá,
Mí­g a sok mogyoró begyűlt,
Arra számolni megtanult.

- Ott az odú, gyerünk, fel!
Mókus farka kérdőjel,
Mert a koma, tétovázik,
Meg-megtorpan, gondolkozik. 

Mégis együtt számláltak,
Mí­gnem eredményt kaptak:
Sorban fűszálra felfűztek,
Bükmakkot, kereken tí­zet. 

Egyik cserebogár, ni,
Belebotlott-e, vagy mi? 
De a szarvasbogaracska
belepottyant a zöld tusba.

Tükörben foszforeszkál,
Egy csillogó zöld bogár.
Nézi magát hosszasan,
- Én volnék ez, jómagam?

Feje, tora, potroha,
Rágója és agancsa,
Szarva, szemei és csápja, 
A zöld tusban mind átázva!

Fakéregből préselve,
Még tanin is van benne,
ír, ha kell, köhögést gyógyí­t,
A lámpában is világí­t.

Lehet festeni vele,
Lovasokat, szép zöldre,
Szappanfőző üstbe való,
Szörnyeteget meggyilkoló.

A cserebogarak lám,
Egy örvénynek áramán,
Lombhullató erdőn által
Visszamentek, hazaszálltak.

Szarvasbogaracskánk hát,
Tölt magának egy teát,
Makkocskába pedig tintát 
Az í­róállványra papí­rt,
S í­me, mit í­rt:

Kedves Burkus,
Ha egy-egy cserebogarat megfognál,
Füröszd jól meg, ott a tus!

Szervusz,
Barátod,
Lucanus Cervus