Tus
Irta: Mediana Stan, fordította: Nemes Csilla, illusztrálta: Faluvégi Zsolt
Előadja: Sebestyén Aba
Nicsak, négy cserebogár
Fenyveserdők fölött száll.
Csápjaik - kis legyezőcskék,
Åk meg - helikopterecskék.
Visznek sok tömött táskát,
Benne színesceruzát,
Röptüket most megszakítják,
S meglepik a tölgy zöld lombját.
Levélről, mely friss és ép,
Harmatcseppet isznak, nézd,
Aztán a tölgyágról szépen,
Makkot gyűjtenek, ők négyen.
A cseremakk éppen jó,
Tusfestéknek tároló,
Száraz kupacskájában meg
Vízfestéket kevergetnek.
Karéjozott zöld levél
Nini rászáll, földet ér,
Hátitázskját is cipelve,
Szarvasbogár, szarva görbe.
A hátizsák zöld foltos,
Arca, tora, potroha
Tintapacás minden máris
Eltörött a kalamáris!
- Én vagyok a nagy vadász
Cserebogár, jól, vigyázz!
Még a tölgyet is kidöntöm
Ceruzát adj, rontombontom!
Kinyitották a táskát,
S adtak neki ceruzát,
Sötétzöldet, méz-sárgát is,
Izzó parázs-vöröset is!
Szarvasbogár köszönte,
Szarvával meghegyezte.
Fából készült tolltartóba
Mindet belehelyezte.
Pont két makkocskányi szép,
Égőpiros tusfesték,
A négy cserebogár máris
Töltötte a kalamárist.
- Én vagyok a nagy vadász
Cserebogár, jól, vigyázz!
Nem tudom, hogy hét meg három,
Mennyit ad ki, rontombontom!
-Nem tudunk összeadni!
-Csak pálcákat számolni!
-Füzetünkbe s pulpitusra
Rajzolgatunk összevissza.
-Mókus fenn az ágasfán,
Ugrabugrál föl s alá,
Míg a sok mogyoró begyűlt,
Arra számolni megtanult.
- Ott az odú, gyerünk, fel!
Mókus farka kérdőjel,
Mert a koma, tétovázik,
Meg-megtorpan, gondolkozik.
Mégis együtt számláltak,
Mígnem eredményt kaptak:
Sorban fűszálra felfűztek,
Bükmakkot, kereken tízet.
Egyik cserebogár, ni,
Belebotlott-e, vagy mi?
De a szarvasbogaracska
belepottyant a zöld tusba.
Tükörben foszforeszkál,
Egy csillogó zöld bogár.
Nézi magát hosszasan,
- Én volnék ez, jómagam?
Feje, tora, potroha,
Rágója és agancsa,
Szarva, szemei és csápja,
A zöld tusban mind átázva!
Fakéregből préselve,
Még tanin is van benne,
ír, ha kell, köhögést gyógyít,
A lámpában is világít.
Lehet festeni vele,
Lovasokat, szép zöldre,
Szappanfőző üstbe való,
Szörnyeteget meggyilkoló.
A cserebogarak lám,
Egy örvénynek áramán,
Lombhullató erdőn által
Visszamentek, hazaszálltak.
Szarvasbogaracskánk hát,
Tölt magának egy teát,
Makkocskába pedig tintát
Az íróállványra papírt,
S íme, mit írt:
Kedves Burkus,
Ha egy-egy cserebogarat megfognál,
Füröszd jól meg, ott a tus!
Szervusz,
Barátod,
Lucanus Cervus