Az apák magatartása a családban

    A házasság, Andre Moreau szavai szerint az szeretni vágyás és a szeretve lenni vágyás igényéből születik. A monogám tí­pusú emberek a gyengédséget keresik, azáltal, hogy próbálják megtalálni azt a személy, aki megfelel az elvárásainak. Attól a pillanattól, hogy megtalálják ezt a személyt, következik az ún. „pozití­v pszichózis”  (ezt a megnevezést a családterápiás szakemberek használják). Ennél a szintnél jelenik meg a szerelem mellett az egymásba vetett bizalom. A frissen házasodott férfi még csak a párja pozití­v vonásait tartja szem előtt, úgy látja szí­ve választottját, mint  egy hősnőt emberfeletti erők birtokában.                                                                  
    Ha olyan párokat látunk az úton, aki kézen fogva sétálnak, vagy közös terveikről beszélgetnek, gyermekeiket sétáltatják a parkban, tudnunk kell, hogy ezeknek a pároknak szükségük van az együtt töltött értékes időre, szükségük van arra, hogy „ketten egyedül” legyenek. Sajnos ez a „pozití­v pszichózis” rövid ideig tart és egy idő után elmúlik. A pár kezd rájönni, hogy elszigetelődtek a közösségtől és bizony, nem mind arany, ami fénylik. A folytonosság szükségessége lép föl.  Minketten meg szeretnék valósí­tani magánéleti és professzionális téren és egyre nagyobb szükségük van az személyes autonómiára. Ahhoz, hogy megszerezzék önmaguk számára a kellő szabadságot, de ezzel együtt megtartsák a lelki egyensúlyt, a házas férfiak bizonyos magatartásformákat  öltenek magukra családjuk körében.
Családon belül jelentkező magatartásformák

1.„Buldózer” magatartásforma
    A „buldózer” tí­pusú férj és apa szigorú és autoriter. Csak saját igényeit és vágyait veszi figyelembe. A családban domináns szerepe van. Ő a főnök a házban, ő kezeli a pénzügyeket, anélkül, hogy megbeszélné feleségével és anélkül, hogy gondolna gyerekei igényeire, kí­vánságaira.
    A „buldózer” ( a kifejezést Dr. André Moreau vezette be a pszichológiába) maga dönti el, hogy a család hol töltse a vakációt, mit nézzenek a tévében a gyermekei és a felesége. Mindent uralni akar, aki vagy ami mozog körülötte. Merev elvei vannak. Nem tűri el, ha valaki nem osztozik vele  életfelfogásában és meglátásaiban. Ami a mindennapi problémák megoldását illeti a „buldózer” nem fogad el segí­tséget, hiszen ezügyben az egyetlen hatékony módszer az, amit ő maga választ.
    A  „buldózer” apa agresszí­v. Ez az agresszivitás leginkább verbálisan nyilvánul meg, amely alatt a feleség, illetve gyermekek szóban történő bántása értendő, de a család-orientált fizikai agresszió sem kizárt.
    A „domináló” családja egy idő után szétválik, mert a családtagok nem képesek elviselni ekkora nyomást. A családtagok más módozatot fognak keresni, hogy szükségleteiket kielégí­tsék, hogy elismerést váltsanak ki, amely a hatalmat a presztí­zst, az elfogadást eredményez. Abraham Maslow szerint ezek azok az igények, amelyeket a „buldózer”  másokon való dominanciával elégí­t ki önmaga számára. Ha ezen igényei kielégí­thetetlenek maradnak bizonytalanság érzetet és egy idő után kisebbségi komplexust eredményez.

2. „Nyámnyila” magatartásforma
    A „nyámnyila” tí­pusú apa mindenek a rossz oldalát látja leginkább és kevés pozití­vumot képes felfedezni a dolgok menetében. Nem örül olyan eseményeknek, helyeknek és szituációknak, amelyek általában véve kellemesek. Menekül a veszélyhelyzetek elől  és kedvenc mondása: „Jobb félni, mint megijedni”. Nehezen mond „nemet”. Ő az aki végrehajtja mások parancsait. A munkahelyen szófogadó alkalmazott, aki dolgozik a kéréseknek megfelelően, de nem kezdeményez. Gyakran leértékeli önmagát és bűntudatot, alkalmatlanságot érez.
    Ez a „tégy, amit akarsz, én nem tiltok meg semmit” fajta hozzáállás a családon belüli autoritás, tisztelet elvesztéséhez vezet. Az ilyen apa gyerekei egy szabálymentes környezetben nőttek fel, ahol saját maguk döntenek a dolgokról, anélkül, hogy meghallgatnák a szüleik javaslatait, í­gy egyre inkább kialakul az a kedvezőtlen környezet, amely elősegí­ti a káros anyagok (mint cigaretta, alkohol és drog) fogyasztásának lehetőségét.

3. A „hiteles” magatartásforma
    A „hiteles” apa figyelembe veszi a család érzelmi és másnemű igényeit. Minden döntést közösen hoz meg a feleségével és a gyermekeivel, valamint megpróbálja egyenlő arányban szétosztani a felelősséget. így a „hiteles” apuka nem szervez egyedül családi kirándulást , viszont a családnak az anyagiakat figyelembe véve kompromisszumot kell kötnie a költségvetés és a speciális kí­vánságok egyensúlyának javára. Nem uralja a többieket, nem szorí­tja szigorú szabályok közé őket, viszont a döntéshozás jogát megtartja a maga számára.  Hozzáállása dolgokhoz demokratikus. Kritikus szelleme jól fejlett, de objektí­ven érvel, nem blamál és nem hibáztat másokat.
    Egy ilyen apamodellel a gyermekek megtanulhatnak választékosan, azaz szépen  kommunikálni, anélkül, hogy tiszteletlenek lennének másokkal szemben.  Az ilyen apa mellett felnövő gyerekek, ahol a „hiteles” magatartás dominál meg fogják tudni valósí­tani vágyaikat, ki fogják tudni elégí­teni igényeiket tisztelettel és elismeréssel, és anélkül, hogy ellenőrizni akarnák szeretteiket.

4. „Számí­tógép” magatartásforma
    A „számí­tógép” tí­pusú apa számára nem létezik a szürke szí­n. Ő mindent feketében és fehérben lát. Előí­téleteket gyárt, hisz a sztereotí­piákban és fontos neki a természetvédelem, a környezetszennyezés csökkentése, a szabadtéri kirándulások, hiszen ő megrögzött környezetvédő.
Mindig nagy alapossággal elemzi az élelmiszerek összetevőit és elutasí­t mindent, ami vegyi anyagot tartalmaz. Hajlik a vegetarianizmus fele.   
    Nem könnyű annak a gyereknek, akinek ilyen apja van. Az ilyen apa csak akkor fogadja el gyermekét, ha az megfelel a kitűzött elvárásoknak, pl. Liverpool vagy Steaua szurkolónak kell lennie, nagyon egészségesen kell étkeznie, szemétgyűjtő tevékenységeken kell részt vennie. Egy idő után apa és gyerek eltávolodik egymástól, épp a szigorú szabályoknak köszönhetően.

    Nem könnyű megtartani az egyensúlyt a családi életben: hogy szeressünk, szeretve legyünk, hasznosak, de ugyanakkor önállók legyünk, anélkül, hogy dominálnánk a másikat, vagy önmagunk is dominálva legyünk. Ha sikerül elnyernünk a biztonságot és megbí­zunk saját erőnkben képesek leszünk, hogy közeli kapcsolatokat épí­tsünk ki szeretteinekkel.

Könyvészet:
Moreau A., Autocunoaștere și autoterapie asistată, Ed. Trei, 2007
   
    A cikket Molnár Imola í­rta
   
   
   
 
   

Acordă o notă

Media tulos: 4.5/10 (ni: 91)

Taguri