Az apák magatartása a családban

    A házasság, Andre Moreau szavai szerint az szeretni vágyás és a szeretve lenni vágyás igényéből születik. A monogám típusú emberek a gyengédséget keresik, azáltal, hogy próbálják megtalálni azt a személy, aki megfelel az elvárásainak. Attól a pillanattól, hogy megtalálják ezt a személyt, következik az ún. „pozitív pszichózis”  (ezt a megnevezést a családterápiás szakemberek használják). Ennél a szintnél jelenik meg a szerelem mellett az egymásba vetett bizalom. A frissen házasodott férfi még csak a párja pozitív vonásait tartja szem előtt, úgy látja szíve választottját, mint  egy hősnőt emberfeletti erők birtokában.                                                                  
    Ha olyan párokat látunk az úton, aki kézen fogva sétálnak, vagy közös terveikről beszélgetnek, gyermekeiket sétáltatják a parkban, tudnunk kell, hogy ezeknek a pároknak szükségük van az együtt töltött értékes időre, szükségük van arra, hogy „ketten egyedül” legyenek. Sajnos ez a „pozitív pszichózis” rövid ideig tart és egy idő után elmúlik. A pár kezd rájönni, hogy elszigetelődtek a közösségtől és bizony, nem mind arany, ami fénylik. A folytonosság szükségessége lép föl.  Minketten meg szeretnék valósítani magánéleti és professzionális téren és egyre nagyobb szükségük van az személyes autonómiára. Ahhoz, hogy megszerezzék önmaguk számára a kellő szabadságot, de ezzel együtt megtartsák a lelki egyensúlyt, a házas férfiak bizonyos magatartásformákat  öltenek magukra családjuk körében.
Családon belül jelentkező magatartásformák

1.„Buldózer” magatartásforma
    A „buldózer” típusú férj és apa szigorú és autoriter. Csak saját igényeit és vágyait veszi figyelembe. A családban domináns szerepe van. Ő a főnök a házban, ő kezeli a pénzügyeket, anélkül, hogy megbeszélné feleségével és anélkül, hogy gondolna gyerekei igényeire, kívánságaira.
    A „buldózer” ( a kifejezést Dr. André Moreau vezette be a pszichológiába) maga dönti el, hogy a család hol töltse a vakációt, mit nézzenek a tévében a gyermekei és a felesége. Mindent uralni akar, aki vagy ami mozog körülötte. Merev elvei vannak. Nem tűri el, ha valaki nem osztozik vele  életfelfogásában és meglátásaiban. Ami a mindennapi problémák megoldását illeti a „buldózer” nem fogad el segítséget, hiszen ezügyben az egyetlen hatékony módszer az, amit ő maga választ.
    A  „buldózer” apa agresszív. Ez az agresszivitás leginkább verbálisan nyilvánul meg, amely alatt a feleség, illetve gyermekek szóban történő bántása értendő, de a család-orientált fizikai agresszió sem kizárt.
    A „domináló” családja egy idő után szétválik, mert a családtagok nem képesek elviselni ekkora nyomást. A családtagok más módozatot fognak keresni, hogy szükségleteiket kielégítsék, hogy elismerést váltsanak ki, amely a hatalmat a presztízst, az elfogadást eredményez. Abraham Maslow szerint ezek azok az igények, amelyeket a „buldózer”  másokon való dominanciával elégít ki önmaga számára. Ha ezen igényei kielégíthetetlenek maradnak bizonytalanság érzetet és egy idő után kisebbségi komplexust eredményez.

2. „Nyámnyila” magatartásforma
    A „nyámnyila” típusú apa mindenek a rossz oldalát látja leginkább és kevés pozitívumot képes felfedezni a dolgok menetében. Nem örül olyan eseményeknek, helyeknek és szituációknak, amelyek általában véve kellemesek. Menekül a veszélyhelyzetek elől  és kedvenc mondása: „Jobb félni, mint megijedni”. Nehezen mond „nemet”. Ő az aki végrehajtja mások parancsait. A munkahelyen szófogadó alkalmazott, aki dolgozik a kéréseknek megfelelően, de nem kezdeményez. Gyakran leértékeli önmagát és bűntudatot, alkalmatlanságot érez.
    Ez a „tégy, amit akarsz, én nem tiltok meg semmit” fajta hozzáállás a családon belüli autoritás, tisztelet elvesztéséhez vezet. Az ilyen apa gyerekei egy szabálymentes környezetben nőttek fel, ahol saját maguk döntenek a dolgokról, anélkül, hogy meghallgatnák a szüleik javaslatait, így egyre inkább kialakul az a kedvezőtlen környezet, amely elősegíti a káros anyagok (mint cigaretta, alkohol és drog) fogyasztásának lehetőségét.

3. A „hiteles” magatartásforma
    A „hiteles” apa figyelembe veszi a család érzelmi és másnemű igényeit. Minden döntést közösen hoz meg a feleségével és a gyermekeivel, valamint megpróbálja egyenlő arányban szétosztani a felelősséget. Így a „hiteles” apuka nem szervez egyedül családi kirándulást , viszont a családnak az anyagiakat figyelembe véve kompromisszumot kell kötnie a költségvetés és a speciális kívánságok egyensúlyának javára. Nem uralja a többieket, nem szorítja szigorú szabályok közé őket, viszont a döntéshozás jogát megtartja a maga számára.  Hozzáállása dolgokhoz demokratikus. Kritikus szelleme jól fejlett, de objektíven érvel, nem blamál és nem hibáztat másokat.
    Egy ilyen apamodellel a gyermekek megtanulhatnak választékosan, azaz szépen  kommunikálni, anélkül, hogy tiszteletlenek lennének másokkal szemben.  Az ilyen apa mellett felnövő gyerekek, ahol a „hiteles” magatartás dominál meg fogják tudni valósítani vágyaikat, ki fogják tudni elégíteni igényeiket tisztelettel és elismeréssel, és anélkül, hogy ellenőrizni akarnák szeretteiket.

4. „Számítógép” magatartásforma
    A „számítógép” típusú apa számára nem létezik a szürke szín. Ő mindent feketében és fehérben lát. Előítéleteket gyárt, hisz a sztereotípiákban és fontos neki a természetvédelem, a környezetszennyezés csökkentése, a szabadtéri kirándulások, hiszen ő megrögzött környezetvédő.
Mindig nagy alapossággal elemzi az élelmiszerek összetevőit és elutasít mindent, ami vegyi anyagot tartalmaz. Hajlik a vegetarianizmus fele.   
    Nem könnyű annak a gyereknek, akinek ilyen apja van. Az ilyen apa csak akkor fogadja el gyermekét, ha az megfelel a kitűzött elvárásoknak, pl. Liverpool vagy Steaua szurkolónak kell lennie, nagyon egészségesen kell étkeznie, szemétgyűjtő tevékenységeken kell részt vennie. Egy idő után apa és gyerek eltávolodik egymástól, épp a szigorú szabályoknak köszönhetően.

    Nem könnyű megtartani az egyensúlyt a családi életben: hogy szeressünk, szeretve legyünk, hasznosak, de ugyanakkor önállók legyünk, anélkül, hogy dominálnánk a másikat, vagy önmagunk is dominálva legyünk. Ha sikerül elnyernünk a biztonságot és megbízunk saját erőnkben képesek leszünk, hogy közeli kapcsolatokat építsünk ki szeretteinekkel.

Könyvészet:
Moreau A., Autocunoaştere şi autoterapie asistată, Ed. Trei, 2007
   
    A cikket Molnár Imola írta